Harmincegy nyelvpárhoz építettünk kiejtési anyagot. Ennek van egy mellékterméke, amire nem számítottam: az ember elkezdi látni, hogy minden anyanyelv más tereppel indul. Nem „jobbal” vagy „rosszabbal” — mással.
A magyar az egyik legérdekesebb eset a németben. Kaptál egy ingyen ajándékot, és kaptál mellé két aknát.
Az ajándék: ö és ü
Üsd fel bármelyik angol nyelvű német tankönyvet, és az első húsz oldalon lesz egy rémült bekezdés arról, hogyan kell kimondani, hogy schön és über.
Az angol anyanyelvűeknek ez kín. Nincs [ø], nincs [y] a nyelvükben. Olyan tanácsokat kapnak, hogy „mondj í-t, de csücsörítsd a szád, mint egy ú-nál” — és a végén valami olyasmi jön ki, hogy „shern” meg „oober”.
Neked ez nulla munka:
| Német | Magyar megfelelő | Angol anyanyelvűnek |
|---|---|---|
| schön | hosszú ő, mint az őz-ben |
😰 nem létezik nála |
| können | rövid ö, mint az öröm-ben |
😰 nem létezik nála |
| Tür | hosszú ű, mint az űr-ben |
😰 nem létezik nála |
| fünf | rövid ü, mint az üveg-ben |
😰 nem létezik nála |
És ez még nem minden. A németben a magánhangzó hossza jelentést különböztet: Staat (állam) vs. Stadt (város), ihn vs. in, Beet vs. Bett. Egy angol anyanyelvű ezt alig hallja, mert nála a hosszúság nem hordoz jelentést.
Nálad igen. kor vs. kór. öt vs. őt. A füled születésétől fogva erre a különbségre van hangolva. Csak át kell vinned egy másik nyelvre.
Ugyanez a helyzet a Zeit szókezdő z-jével: ez a [ts] hang, ami az angoloknak szó elején szinte kimondhatatlan — neked ez egyszerűen a c betű.
Szóval: a német magánhangzórendszer nagy részét készen kaptad.
Az első akna: a magyar p, t, k túl „puha”
Itt jön a rossz hír, és ez a legmakacsabb magyar akcentusjelző a németben.
A németben a p, t, k szó és szótag elején hehezetes — kis levegőpuff jön utána: [pʰ], [tʰ], [kʰ]. A magyarban nem. A magyar p tiszta, puff nélküli.
Következmény: amikor magyarul mondod ki, hogy Peter, egy német fül azt hallja, hogy Beter. Amikor azt mondod, Tag, ő azt hallja: Dag. A Kunst-ból Gunst lesz.
Nem rosszul ejtesz egy hangot — egy másik hangot ejtesz. Ez nem akcentus, ez félreértés.
Teszt otthonra: tarts egy papírlapot a szád elé, és mondd:
Peter. Ha a lap nem mozdul, akkor a német fülnekBeter-t mondtál. Angolul mondd ki:paper. Ott megmozdul. Azt a puffot kell átvinned.
A második akna: a hangsúly
A magyar hangsúly mindig az első szótagon van. Mindig. Ezt annyira mélyen tudod, hogy észre sem veszed.
A német legtöbbször szintén az első szótagot hangsúlyozza — ezért is megy olyan jól sokáig. Aztán jönnek az igekötős igék, és ott kettéválik a világ:
| Típus | Hangsúly | Példa |
|---|---|---|
| Elváló igekötő | az igekötőn | AUFstehen, ANrufen, MITkommen |
Nem elváló előtag (ver-, be-, ge-, ent-, er-, zer-) |
a tövön | verSTEhen, beSUchen, erKLÄren |
A magyar reflex mindkettőt az elejére húzza: VERstehen, BEsuchen. Ez azonnal hallatszik, és — mivel a hangsúly a németben néha jelentést is elkülönít — néha félre is visz.
A jó hír: ez nem izommunka, hanem lista. Elég néhány előtagot megjegyezned — ver-, be-, ge-, ent-, er-, zer-, és hozzájuk az emp- —, és azoknál a hangsúly a tőre ugrik. Ennyi a lényeg.
A bónusz akna: az r, ami nem r
A magyar r pergetett, nyelvheggyel. A német r a torok hátuljában képződik ([ʁ]) — és ami még fontosabb: szó végén gyakran el sem hangzik rendes mássalhangzóként.
A Mutter nem „mutter” pergetett végű r-rel. Hanem nagyjából [ˈmʊtɐ] — a végén egy á-ba hajló, elmosódott hang. Ugyanígy Vater, besser, aber.
Ha magyarul pergeted a végét, az minden mondatban hallatszik. Ez a leggyakoribb dolog, amin egy egyébként jó magyar németkiejtés megbukik.
Amit ebből érdemes elvinni
A magyar anyanyelv a németben jó kártyalapokat osztott: megvan az ö, az ü, a magánhangzó-hosszúság, a c. Ezekkel nem kell foglalkoznod.
Cserébe három dolgon múlik szinte az egész akcentusod:
- hehezet a
p/t/kelején, - hangsúly a nem elváló előtagoknál,
- a szóvégi
r, ami nem pergetett.
Ez három dolog. Nem harminc. És mindhárom olyan, amit csak hangosan lehet megtanulni — nézegetéssel soha. Ezért is pontozzuk a kiejtést azonnal, az első leckétől: ezeknél nem az a kérdés, hogy tudod-e, hanem hogy hallod-e magadon.
A papírlapos teszttel egyébként most azonnal kezdheted. Mondd ki: Peter.