A franciának van egy hírneve: gyönyörű, de kiejthetetlen. Ez a hírnév nagyrészt az angolszász világból érkezik hozzánk — és magyarként nem feltétlenül rád vonatkozik.
Harmincegy nyelvpárhoz építettünk kiejtési anyagot, és a magyar→francia az egyik legjobban félreértett irány. Megmutatom, mit kaptál ingyen, és mi az, ami tényleg nehéz lesz.
Az első ajándék: az u és az eu
A francia tu, rue, sur magánhangzója a [y] hang. Az angol anyanyelvűek rémálma — nincs ilyen hangjuk, és általában [u]-nak („u”) ejtik, amiből tou lesz a tu helyett.
Neked ez a hang a magyar ü. Ennyi. Ugyanaz.
Ugyanígy a peu, deux, bleu magánhangzója [ø] — ez a magyar ö.
| Francia | Hang | Magyar megfelelő |
|---|---|---|
| tu, rue | [y] | ü |
| peu, deux | [ø] | ö |
| sœur, fleur | [œ] | nyíltabb ö |
Ez a francia magánhangzó-rendszer egyik legnehezebb része — és készen kaptad.
A második ajándék: néhány mássalhangzó
ch(chat) =[ʃ]→ a magyarsj(jour),g(rouge) =[ʒ]→ a magyarzsgn(montagne) =[ɲ]→ a magyarny
Az angoloknak a zs külön tanulnivaló. Neked ez a zsiráf első hangja.
Ami viszont tényleg új: az orrhangok
Itt vége a jó híreknek. A franciában négy orrhangú magánhangzó van (a mai beszédben inkább három), és a magyarban egy sincs:
[ɑ̃]—an,en(blanc, vent)[ɔ̃]—on(bon, maison)[ɛ̃]—in,ain(vin, pain)[œ̃]—un,um(un, parfum) — ez a negyedik, amit a mai párizsi beszédben sokan már[ɛ̃]-nek ejtenek
A lényeg: ezek nem „magánhangzó + n” kombinációk. Az n-t nem ejted ki. A levegő az orron át távozik, miközben a magánhangzót mondod.
A tipikus magyar hiba, hogy a bon „bonn” lesz, kimondott n-nel. Franciául ez más szó felé csúszik (bonne, nőnemű alak).
Gyakorlófogás: mondd ki, hogy „bon”, de a nyelved ne érjen a szájpadláshoz a végén. Ha hozzáér,
n-t ejtettél.
Az r, ami hátul képződik
A magyar r pergetett, nyelvheggyel. A francia [ʁ] a torok hátuljában keletkezik — közelebb van a magyar h-hoz, mint a magyar r-hez.
Ha magyarul pergeted, azonnal hallatszik. Próbáld a h helyéről indítani, és onnan zöngésíteni.
És a fordított reflex: a hangsúly
Ez a legalattomosabb, mert nem egy hangról szól, hanem az egész mondat ritmusáról.
A magyar hangsúly mindig a szó első szótagján van. Kivétel nincs. Annyira automatikus, hogy észre sem veszed.
A francia pont fordítva működik: a hangsúly a szócsoport utolsó szótagjára esik — és nem is szavanként, hanem egész kifejezésenként.
| Hangsúly | |
|---|---|
| Magyar | BUdapest, TElefon |
| Francia | BudaPEST, téléPHONE |
És nem csak egy szón belül: a je ne sais pas nem négy hangsúlyos szó, hanem egyetlen ritmikai egység, a végén a nyomatékkal — zsön-szé-PA.
Ha magyar reflexszel beszélsz franciául, minden szó elejét megnyomod. A mondandód érthető marad, de a dallam végig idegen lesz — és a franciák ezt sokkal erősebben érzékelik, mint egy-egy rosszul ejtett hangot.
Amit érdemes elvinni
A magyar anyanyelv a franciában jó lapokat osztott: megvan az ü, az ö, az s, a zs, a ny. Ezekkel nem kell foglalkoznod, miközben egy angol anyanyelvű hónapokig küzd velük.
Három dolgon múlik szinte az egész francia akcentusod:
- orrhangok — az
nnem hangzik el, - a hátul képzett
r, nem pergetett, - a hangsúly a végén van, nem az elején.
A harmadik a legnehezebb, mert nem hang, hanem szokás — és csak hangos beszéddel írható felül. Ezért kezd a Prophora francia kurzusa az első leckétől kimondással, azonnali kiejtés-visszajelzéssel: az orrhangokat és a mondatvégi nyomatékot nem elég tudni, hallani kell magadon.