A „C1” szónak van egy misztikus aurája. Álláshirdetésekben szerepel, nyelvvizsgán pénzbe kerül, és a legtöbb tanuló fogalmatlanul áll előtte: nehéz? mennyire? meddig tart?
Konkrét számokkal válaszolok, aztán elmondom, amit a számok nem.
A szintek, óraszámban
Ezek a Cambridge English irányadó tanóra-becslései angolra, halmozottan — vagyis A0-tól az adott szintig. (Maga a CEFR, az Európa Tanács keretrendszere, szándékosan nem ad meg óraszámokat; ezek a számok a vizsgaközpontok tapasztalati becslései, és tanulónként erősen szórnak.)
| Szint | Mit jelent | Összesen |
|---|---|---|
| A1 | Megértetem magam a legalapvetőbb helyzetekben | ~90–100 óra |
| A2 | Egyszerű, rutinszerű beszélgetések | ~180–200 óra |
| B1 | Elboldogulok önállóan, ha nem bonyolult | ~350–400 óra |
| B2 | Folyékony társalgás, munkahelyi használat | ~500–600 óra |
| C1 | Árnyalt, igényes nyelvhasználat | ~700–800 óra |
| C2 | Közel anyanyelvi | ~1000–1200 óra |
Ez tanóra, nem naptári idő. Heti 3 órával a B2 nagyjából négy év. Heti 10 órával valamivel több mint egy év. Ennyi.
Amit a táblázat nem mutat: a görbe nem egyenletes
Nézd meg a lépcsőket:
- A1 → A2: +100 óra
- B1 → B2: +200 óra
- B2 → C1: +200 óra — de ez az a szakasz, ahol a legtöbben feladják
Nem azért, mert lustulnak. Hanem mert B2 után megváltozik, hogy mit mérünk.
A1-től B2-ig új dolgokat tanulsz: szavakat, igeidőket, szerkezeteket. Van mit bemagolni, és érezhető a haladás. A C1 viszont már nem erről szól. Ott a kérdés az, hogy érzed-e a különbséget két olyan mondat között, ami nyelvtanilag mindkettő helyes — csak az egyik udvarias, a másik bunkó. Vagy az egyik hivatalos, a másik baráti.
Ezt nem lehet szabályból megtanulni. Kitettséggel jön: olvasással, hallgatással, beszéléssel, sok-sok órán át. Ezért érzed úgy, hogy „megálltál” — valójában olyasmi épül, aminek nincs napi sikerélménye.
Kell neked egyáltalán C1?
Őszintén: a legtöbb embernek nem.
- Munkához, utazáshoz, külföldi élethez a B2 bőven elég. Ezen a szinten dolgozol, intézed az ügyeidet, barátkozol.
- C1 akkor kell, ha a nyelv a munkaeszközöd: egyetem, jog, újságírás, tárgyalás, vagy ha egy papír konkrétan megköveteli.
Ha a célod „jól beszéljek angolul”, akkor a B2 + jó kiejtés gyakorlatilag minden helyzetben erősebb benyomást kelt, mint a C1-es nyelvtan rossz kiejtéssel. És itt jön a lényeg.
A szint nem egy szám — a kiejtés külön pályán fut
Ez a legfontosabb dolog, amit a CEFR-táblázat elrejt: a kiejtésed nem követi a szintedet.
Lehet C1-es szókincsed és A2-es kiejtésed. Teljesen gyakori. Ismered a notwithstanding szót, de a th-t sz-nek mondod, és az első mondatod után mindenki tudja, hogy nem vagy anyanyelvi.
És ami kellemetlen: a beszélgetőpartnered nem a nyelvtanodat hallja. A kiejtésedet hallja. Egy B1-es, de tisztán beszélő ember gyakran „jobb angolosnak” tűnik, mint egy C1-es, akit nehéz követni.
Ennek pedig van egy kellemetlen oka: a saját kiejtési hibáidat nem hallod. A füled az anyanyelvedre van kalibrálva, és automatikusan a hozzá legközelebbi magyar hangra „javítja” azt, amit kimondtál. Ezért lehet valaki húsz éve angolos, és közben ugyanazt a hibát ismételni.
Mit érdemes ebből elvinni
- A C1 nem elérhetetlen — de 700–800 óra, és a felső szakasz lassú.
- B2 a legtöbb célhoz elég; a C1-et akkor célozd, ha konkrét oka van.
- A szintlépésnél többet ér a kiejtés javítása, mert azt veszik észre rajtad elsőre.
- A kiejtéshez külső visszajelzés kell — magadtól nem hallod.
A Prophora minden kurzusa A0-tól C1-ig megy, és minden szinten ugyanazt csinálja: beszélsz, és azonnal megmondja, hol tértél el. Nem azért, mert a nyelvtan nem számít — hanem mert azzal amúgy is tele van az internet, a kiejtéseddel viszont senki nem foglalkozik.